Azt hittem a mai nap más lesz, a reggelem jól indult és azt hittem az egész napom csodás lesz. Az éjjelemet levél írással töltöttem, szerelmemnek írtam. Fájdalmas volt az éjszaka, a térdfájásommal küzdöttem. Nem gond, már megszoktam, hogy fáj.... Valaminek fájni a is kell, hogy elterelje a gondolataimat, a tökéletes élet fogalmáról. :) Na jó ez csak vicc volt.... Rájöttem, hogy ha sírok, akkor nagyon érzelmes szövegeket tudok írni, s éjjel gondolkodni is jobb. Az olvasásról már tudtam, hogy az nagyon jó éjjel. Senki nem zavar, senki nem kérdezi hogy mégis mit olvasol. Vagy csak éppen, hogy segíts valamit is megcsinálni, és olykor félbe hagyni amit elkezdtél nehéz.. Legalábbis nekem... :) Én úgy tartom, ha valaminek neki állok, akkor azt végig kell csinálni. Szeretek.. Ez a lényeg, szeretem a szerelememet. Érte bármire képes lennék. Ma is nagyon rosszul esett, hogy nem tudok érte tenni, nem tudok neki segíteni. De az fáj a legjobban, hogy más hülyesége miatt, idegeskedik  és ez nem tesz jót neki. Úgy tudom, egy kapcsolatban a támogatás a lényeg, a feltétlen szeretet adás mellett.. De ő úgy is tudja, mit gondolok :) Hisz egész éjszaka szerelmem bizonyítását igyekeztem leírni. Mennyire is szeretem... S ez nem fog változni soha... (L)